Jn. 12.35

 

pakicszaszlo

 

 

 

esemenynaptar16s 01

Élménybeszámolók

Csillagok háborúja

2016

Az idei nyáron, július 5-én kezdetét vette az év legnagyobb cserkész-kalandja. Az 1020. számú PÁKICS Cserkészcsapat 8 fővel elindult Csokonyavisontára, a Drávától 15 km-re fekvő kis településre. Pár nap alatt, tikkasztó hőségben építették fel táborunk nagy részét. Latrinát ástak, zuhanyzót építettek, sátrakat állítottak többek között. Mikor július 9-én a csapat többi része megérkezett a lakókörletek zöme is ki volt már alakítva. Innentől 46 fővel sorakoztunk fel zászlószertartásokhoz, kisebb létszám-ingadozásoktól eltekintve.

A Kerületi Nagytábor a Csillagok Háborúja univerzumába repített minket, ahol nagyjából 2500 cserkésztestvérünk között cirkálhattunk bolygóról bolygóra. A táborra az egész I. (Budai) Cserkészkerület hivatalos volt. Néhány csapatonként bolygókat, azaz altáborokat alkottunk. Mi Bespin bolygó lakóiként a budakeszi Prohászka Ottokár Cserkészcsapattal (1909.), a szintén budakeszi Karácsony Sándor Cserkészcsapattal (336.) és a telki Néri Szent Fülöp Cserkészcsapattal (1002.) éltünk szomszédságban.

Rengeteg nagyszerű programon vehettünk részt, ezekből néhány központi szervezésű volt, ám az oroszlánrészt mégis az alulról szerveződő csapat, illetve altábori programok tették ki. Bespin népe együttesen vett részt olyan eseményeken, mint az altábori sportnap, ahol a cserkészek ügyességüket mérhették össze, többek között marmonkanna cipelésben, vízpongban (a sörpong gyermekbarát verziójában), célba dobásban, dekázásban, és még néhány cserkészkörökben ismert játékban. Hasonló volt a Tudományos- Fantasztikus délután, rövidebb nevén a TUFA, ez arra volt hivatott, hogy bemutassa mennyire sok mindenhez értünk, így tartottunk bemutatókat például a tűzoltóságról, fizikai kísérletekről, filmtechnikáról, de még a szerepjátékok világába is betekintést nyerhettek a fiatalok. A telkiek kihívásának eleget téve egy PÁKICS kontra Néri métarangadót is tartottunk, mely győzelmünkkel zárult.

Számunkra a legfontosabb esemény a tábor alatt a frissen cserkészekké válók ünnepélyes fogadalomtétele volt. 11-en fogadták meg Isten, a csapat, és egy cserkésztiszt színe előtt, hogy attól a naptól kezdve a cserkésztörvény szerinti életre fognak törekedni. Ezen a meghitt eseményen kívül lazításban is bőven volt részünk. Többször is kirándultunk, és még a Csokonyavisontán található strandfürdőbe is ellátogattunk egyik nap. Több élvezetes tábortűzön vehettünk rész, népdalokat tanultunk, valamint a vezetők Nap mint nap áhítatokat tartottak a gyermekeknek.

Az időjárás meglehetősen viszontagságossá tette a tábort, míg kezdetben a tűző Nap elől menekültünk a sátorba, addig az utolsó két napban az eső űzött minket oda. Így portyatervünket, mely a fogadalomtétel körülményeit tette volna különlegesebbé, elmosta az eső. Hasonlóképpen jártunk a legnagyobb központi szervezésű programmal is, a hadijátékkal, ahol a lázadók a birodalommal csaptak volna össze. Azért így sem volt hiány központi eseményekből, például közösen néztük az EB-döntőt, és a Galaktikus nap keretén belül egész napos programsorozaton vehettünk részt. Mindezeket keretbe foglalván fantasztikus nyitó, és záró ceremónián vettünk részt, melyeknek keretein belül ünnepélyes zászló fel- és levonás nyitotta, illetve zárta a tábort. Ezeket a Csillagok Háborújából vett jelenetek tették színesebbé, a történetbe illeszkedve.

Július 18-án két turnusban érkeztünk haza különvonattal, hogy kipihenhessük magunkat ezután a fergeteges, intergalaktikus kaland után. Remélem, hogy mindenki legalább olyan jól érezte magát a tábor során, mint én, és életre szóló élményekkel gazdagodott.

Krenner Márk

Kiscserkész tanyázás a Bakonyban

2016

Az idei cserkészév fergetegesen zárult a kisebbek számára. Kiscserkészeinkkel idén Odin parancsára a Bakonyba indultunk tanyázni, a Monostorapáti mellett található erdőbe, mely számunkra egy egész világot, Asgardot jelentette. Az őrsök tagjai különböző dicső viking törzsek harcosainak bőrébe bújva néztek szembe a hat napos tábor kihívásaival. 8 törzsfő, 39 vitéz viking kíséretében sietett 6 skandináv Isten segítségére a sárkányok ellen vívott ádáz küzdelemben.

Hogy fölkészültek lehessenek a gyerekeknek pajzsot kellett festeniük, illetve kötélövet készíteniük a viking tunikájuk mellé. És bár a kézműves foglalkozásokat nagyon élvezték, a legnagyobb örömet számukra, talán a közösen eltöltött időn kívül, a körleteik kiépítése jelentette. Az arra csörgedező Vese-patakra építettek átjárót, lépcsőt ástak a sátrakhoz vezető meredélybe és őrsi tűzrakó helyeket alakítottak ki maguknak a gyerekek. Bár aludni nem vonultunk kőházba, mégis a Bondorói kulcsosház nyujtott menedéket a tábor, vagy legalább is a tábori élelem és eszközkészlet, mint ásók, fűrészek számára.

Bár egy akadályversenyt a patakba mosott az eső, programban így sem volt hiány. A mitológiai szereplők életének tábortüzek és napközbeni jelenetek segítségével lehettek szemtanúi a tábor résztvevői. Az idő zömét önfeledt játék és népdaléneklés töltötte ki, mindezek mellett napi rendszerességgel hallgathatták a gyerekek Isten igéjét áhítatok alkalmával. Ám belefért egy közel egész napos, hosszú túra is a tábor idejébe. A történet csúcspontját az jelentette, mikor hősies harcosaink hadba szálltak a rettegett fenevadakkal, a sárkányokkal, ahol dicső csatában megsemmisítő vereséget mértek rájuk egy közismert cserkészjátékban, a nyakkendőharcban.

Ám a tábor legemelkedettebb pillanata mégsem ez volt. Idén ugyanis 24 gyermeket fogadtunk kiscserkésztestvérünkké, ők megkapták új nap sárga kiscserkész-nyakkendőjüket. Három őrs választhatott magának ez alkalommal új nevet: Delfinek lettek a lányok és Pörölycápák, valamint Kolosszális Kalmárok a fiúk.

Mindent összevetve hálát adhatunk az Úrnak ezért a sikeres, baleset mentes, és élményekkel teli táborért, amin részt vehettünk. Remélem mindenki remekül érezte magát a tábor alatt, és életre szóló élményekkel gazdagodott ezalatt a hat nap alatt.

Bálint Levente

Honfoglaló "Bitang" tábor

2013

A PáKICs immár hetedik alkalommal rendezte meg nyári táborát. Minden évben, így most is augusztusban került rá sor. Az öt napos elő táborban mi, a legnagyobbak, felépítettük és lakhatóvá tettük a kicsik és magunk számára a táborhelyet.

Első nap, július 30-án indultunk el biciklivel a még ismeretlen hely felé, ugyanis soha nem árulják el, hogy hova megyünk, mert így sokkal izgibb… Megérkeztünk Csabdi mellé, a Bitangra, olyan húsz kilométer tekerés után. Felépítettünk egy szersátrat, amiben azután a szerszámokat, nem romlandó ételt, főzőeszközöket tároltuk. Aztán jött a nagy  étkező felállítása, ami hat katonai sátorból állt. Olyan nagynak kellett lennie, hogy hatvanhatan kényelmesen elférjünk benne. Itt ettünk, itt voltak a napközbeni foglalkozások, az áhítatok. Felhúztuk saját  sátrainkat, ugyanis mindenki, az egész  tábor alatt, sátrakban lakott, mint írtam, semmi ház, egy üres pusztára, illetve erdőbe érkeztünk. A következő napokban felépítettünk egy lány és egy fiú fürdőt, ugyanígy női és férfi toalettet (ami nem éppen angol WC volt...) A zuhanyzóban fekete zsákokat lógattunk fel, amiket a Nap felmelegített, így estére volt meleg vizünk. Én a két barátnőmmel egy tavalyi ötletet követve, még a tábor előtt megszerveztük, megírtuk és a helyszínen felépítettük az imasátrat. Ide lehetett elvonulni imádkozni, végigmenni a feladatokon, magunkba nézni.

Ástunk komposzt-, és hűtőgödröt, hogy az elbomló maradékokat tudjuk hova dobni és a romlandó ételt is tudjuk tárolni. Az utóbbi tetejének felemelését csigarendszerrel oldottuk meg, a fiúk által fából kifaragott csigákkal. Építettünk mosogatókat, edényszárítót, fogmosó állványt, asztalt és polcokat  a főzéshez, és mindezekhez mi gyűjtöttük, vágtuk ki és fűrészeltük el a fát, majd kötöztük össze az előző években megtanult cserkészcsomókkal. Maradandó élmény lesz számomra, és még  mindig nevetek, ha eszembe jut, hogy barátnőmmel egy szál baltával és fűrésszel nekiindultunk az erdőnek fát vágni, amit a fiúk persze csak néztek és nevettek, de élveztük. :-)

Időben elkészültünk a munkával, így az utolsó nap még arra is volt időnk, hogy elbiciklizzünk Bicskére a Tanuszodába, ahol pihenhettünk, csobbanhattunk, és szórakozhattunk egy kicsit.

Másnap megérkezett a többi vezető, a kisebbek, egy részük biciklivel, másik részük pedig busszal. Nagy szeretettel és izgalommal vártuk őket, hogy vajon mit szólnak a helyhez és ötnapi munkánkhoz. Innentől kezdődött az egyhetes nagytábor. A  kicsiknek segítettünk felverni sátraikat, elmesélték, milyen volt az út és érdeklődtek aziránt, hogy velünk mi történt ebben az öt napban.

Másnap, vasárnap lévén a katolikusok áttekertek Bicskére misére, a reformátusok maradtak  a táborhelyen, és az  egyik vezető, aki teológus, tartott egy istentiszteletet. Ezen az alkalmon kezdődött Isten fegyverzetének ismertetése, minden egyes darabjára sor került egy-egy nap: az igazságszeretet öve, a megigazulás páncélja, a békesség evangéliuma  hirdetésének készségének a saruja, a hit pajzsa, az üdvösség sisakja, a lélek kardja. Minden alkalommal egy-egy vezető tartott ezekről egy áhítatot az ige magyarázásával és imádsággal.

A táboroknak minden évben van egy nagy témája. Úgy, ahogy tavaly az olimpia, idén a honfoglalás volt. Minden vezető egy-egy vezér, és  minden őrs egy-egy  törzs  volt.  Esténként  a  tábortűznél  minden őrsnek, vagy  rajnak elő kellett adnia valamilyen, őstörténetünkkel kapcsolatos darabot. Ezeken az estéken jó volt megpihenni, teljesen együtt lenni a tűz melegénél, mely olyan hangulatos, ilyenkor mindenki jól érzi magát. Néhány  vezető játékokkal rukkolt elő, amit mindenki önfeledten játszott, élvezett és rengeteget nevettünk.

Itt a nagytáborban is hagytunk időt a lehűlésre ebben a nagy melegben. Kétszer is eltekertünk a tatabányai Gyémántfürdőbe. Itt is nagyon jól éreztük magunkat, mivel vízben voltunk, nem volt  melegünk, én nagyon élveztem. Biciklizésnél során minket, nagyokat  beosztottak 2-3 kicsihez, tudtuk őket biztatni, hajtani, így nem voltak nagy lemaradások.

Kézműves foglalkozásokon honfoglalásos  fejpántot,  hajkorongot,  nyakláncot,  övet,  pajzsot lehetett készíteni, emellett nemezelhettünk is, felidézve ezzel a kor kultúráját.

Az utolsó nap vagy a fáradtságnak betudhatóan, vagy csak a játék hevében hatalmasat saraztunk. Ugyanis valamelyik raj  minden évben összeállít egy akadálypályát, amin csapatokban kell végig menni. Az egyik állomás egy sárgödör  volt. Gondoltuk, mi baj lehet belőle, így néhányan, köztük én is, szó szerint tetőtől talpig sarasak lettünk, csak a szemünk, meg a fogunk világított. Készült is fénykép, mely a többi képpel együtt, fent van a csapat honlapján.

Összességében nagyon jól sikerült a tábor, Isten vigyázott ránk, így minden rendben zajlott. Én a kezdetektől fogva járok PáKICs-ra, ez volt a hetedik évem és ez volt életem legjobb nyári tábora, főleg így nagyként, amikor mi mehettünk elő táborba és a kicsiken látszott, hogy teljes bizalommal fordulnak hozzánk. Nagyon élveztem, hiszen  itt tapasztalhattam  meg azt a jó érzést, hogy megdolgoztam azért, amim  később lett, amit használtam, ha csak tíz napig is. Teljesen nomád tábor volt és ez volt benne a legjobb. Jövőre teszem le az utolsó próbát, mely után én is vezető lehetek. Nagyon hálás vagyok azért, hogy én is a csapat tagja lehetek, hogy az Istennel  élésre  tanítanak és ilyen remek emberek közt ilyen jól érezhetem magam.

 Bencze Réka, a Sebes sasok őrs tagja

Téli tábor

 A táborban

 A tábor szép volt, jó volt,
jól éreztem magam.
Örülök, hogy itt lehettem,
boldog minden szavam.
Jó volt a sok kirándulás,
tetszett a történet,
engem is megihletett,
hogy megírjam e szép verset.

                                                    Meli

Téli tábor

Lázasan készülődtem a táborra.

Csobánkára érkezve kipakoltunk. Elmentünk aludni. Másnap elindultunk egy 10 km-es túrára. Az "Egri vár"-ban voltunk. Útközben hógolyóztunk. Jó volt. Amikor hazajöttünk, mindenki nagyon fáradt volt a hosszú túra után. Volt vetélkedő, 3. vagy 2-ok lettünk. A tábor igéje "Ne félj, csak higgy!". Minden reggel és este volt áhítat.

Másnap elmentünk túrázni. Ez egy rövidebb túra volt. Ezen is volt hógolyózás. Ezen a túrán egy hegyre mentünk fel.

Nagyon tetszett ez a tábor !!!!

Csorba Zsuzsanna

Páty, 2009. március 12.

 

Téli portya

 A legjobb az volt, hogy együtt voltunk, és énekeltünk. Azután játszottunk, imádkoztunk Istenhez. De azt se felejtsük el, hogy találtam egy ötszáz forintost! Csak az lett volna jó, ha tovább lehettünk volna fenn. De ennek ellenére 3 óráig Anitával fennmaradtunk, és Edinát legyőztük.

Hetesi Enikő

Tetszettek rajta a játékok, finom volt rajta a reggeli, ebéd és a vacsora. Másnap reggel lekváros kenyeret kaptunk, ebédnél étteremben voltunk, utána lementünk a Velencei-tóhoz. S utána 2-3 óra múlva felszálltunk a vonatra, és elindult a vonat, és amikor megállt a vonat leszállt mindenki, mindenki odament a kocsijához, és haza ment.

Molnár Bence

Tábori élmények

Írjátok le, mire emlékeztek szívesen a táborból!
 
 
Vonattal mentünk a PÁKICS táborba. Átszállással értünk Velencére. Gyalog mentünk a szállásra. Megbeszéltük a szobabeosztást. Az első éjszaka eseménytelenül telt el. Minden napot tornával kezdtünk. Nem nagyon szerettem a reggeli tornát. Annyi volt az esemény, hogy le se tudom írni. Legjobb az volt, hogy sokat játszhattunk. Nagyon örülök, hogy kiálltam a próbát. Jó volt az éjszakai őrség. Végig jól éreztem magam.

Máj Peti

Ez volt az első táborom a Pákiccsal.Nagyon tetszett a szobaválasztás,jól elvoltunk a fiúkkal!!!:D

Nem tudok olyan dolgot mondani,ami ne tetszett volna a táborban.A fürdés,a jó hangulat,a vicces est,a jó ételek,az éjjeli őrség,a foci és a kosár,a pólófestés!Természetesen annak is örültem,hogy sikerült letenni mindkét próbát!Ezért gratulációt érdemelnek a szervezők,mert remek tábort szerveztek!
Jövöre is természetesen menni fogok,és remélem az is ilyen jó lesz,és talán kaphatok még egy csíkot a kendőmre!!:D

Gergő

Az eddigi legjobb nyaram

Ezen a nyáron nagyon sok dolog történt velem, több meglepetésnek is részese lehettem. Elmesélem kicsit részletesebben.

Suli után egy cserkésztárborban voltam, ahol igazi csapattaggá avattak. Ez történt Velencén, ahová vonattal utaztunk. Az avatáson kívül pólót batikoltunk, kötelet vertünk és a tóban is fürödtünk. Öröm volt segíteni az ételkészítésben krumpli - és hagymapucolással. Éjjel őrség vigyázott a házban alvókra. Zászlónk is volt, amit egy másik csapat egy kis időre magánál tartptt. Hajnali túrával szereztük vissza.

Június végén volt az öt napos egyházi gyermekhét. Dániel történetei, ének, foci, kirándulás mind belefért. A templomban zárult egy családi istentisztelettel vasárnap, ahol az aranymondásokat és az énekeket is elmondtuk.

A legemlékezetesebb nap viszont az volt,hogy a keresztanyukám összeházasodott egy olyan férfival, akit szeret, és most már keresztapukám is van. Ez augusztus 4-én történt. Másnap pedig újabb vonatozás várt rám. Romániába utaztam a szüleimmel. Marosvásárhelyen töltöttünk 2 napot. Jó volt találkozni az ottani rokonokkal, barátokkal. Egyik délután átmentünk a maroskereszttúri templomba egy gyermekcsoport előadására. Nagy megelepetésemre egy gyermekhét záró eseménye volt ez. Dániel története és ismerős énekek. Utána Moldovába mentünk autóval, ahol először láttam azt a dédimamámat, aki olyan messze lakik. Itteni legemlékezetesebb élményem, hogy ülhettem lovon, és esőben, szekéren mehettem szénáért. Csodás helyeken jártunk. Három órát még a tengerparton is voltunk, este pedig hajókáztunk a Dunán. A hosszú úton egy könyvet is kiolvastam, és ez az élménybeszámoló is ott készült.

Hát ilyen volt az eddigi legjobb nyaram.

Stefán Tünde

 

Nyáron a PáKICs-csal táborban voltunk Velencén, a Timótheus házban, ahol februárban a téli portyát is töltöttük. Megérkezés után kiosztottuk a szobákat. Magunknak főztük az ételt és őrségben is voltunk. Amikor Kolos és én voltunk az őrök, elterelték a figyelmünket, és eközben ellopták a csapatzászlót. Az őrparancsnok nem hitte el, de amikor látta, hogy igaz, riadót fújt. 3 óra 30-kor szólt az ébresztő, 3 óra 45-kor útra keltünk, hogy visszaszerezzük a zászlónkat, amit a Nadapi-réten meg is találtuk. Ezt követően letettük a próbát, amely szükséges volt ahhoz, hogy a PáKICs igazi tagjaivá válhassunk.

Másnap ott számháborúztunk, mely nagyon jól sikerült, igaz 2 gyerek – a legnagyobbak közül – elkeveredett. Erről a táborunkról szóló dalban is énekeltünk: „a bokorból kiáltás, szakadt póló, vérfolyás”, hiszen a bozótoson keresztül találtak vissza hozzánk.

Sok dolog történt ezen kívül is. Fürödtünk a Velencei tóban, ahol nagy vizicsaták is voltak. Nagyon sokat játszottunk, egyik reggel még párnacsatáztunk is. Festettünk pólót, szép zöld színűt, utolsó este abban avattak PáKICs taggá, tábortűz és fáklyafény mellett. Azóta viselhetjük a nyakkendőnket.

Nagyon jól éreztük magunkat. Jövőre újra elmegyünk.

Bálint Levente és Bálint Balázs

 

Élménybeszámoló a PáKICs-táborról

Nekem nagyon tetszett ez a tábor.

Az órákig tartó fürdés a tóban, a közös játékok (méta, számháború, sárkány-törpe-óriás) mind nagyon szuperek voltak. Bár a reggeli torna után fojt rólunk a víz, mégis nagyon élveztük. Persze a tábor nem telt el izgalmak nélkül. Egyik éjjel - hiába volt őrség - ellopták a zászlónkat, amiért aztán hajnalban eltúrázhattunk a nadapi rétre, ahol végül a próbánkat is letettük.

Egyik este az avatás is megtörtént, amin az ott batikolt pólónkban vettünk részt, és megkaptuk a nyakkendőnket, amit azt jelentette, hogy a PáKICs igazi tagjaivá váltunk.

Utolsó este tábortűzhöz is ültünk. Vasárnap délelőtt istentiszteleten vettük részt, majd délután hazautaztunk.

Remélem, jövőre is ilyen jól fog eltelni ez a tábor.

Vizi Anna

 

 

Számháború Budakeszin

 

Az idei budakeszi-i számháborún is részt vettünk, olvassátok élményeinket!
 

 Hadd kezdjem azzal, amit az egyik résztvevő mondott azokról, akik nem jöttek el: „Nem tudják, miről maradtak le!” Így igaz! De hogy mindenki megtudja, olvassátok el a résztvevők beszámolóit. Elsőként az enyémet:

Amikor reggel kinéztem az ablakon, és megláttam a szemerkélő esőt, legszívesebben azon nyomban visszafeküdtem volna. De menni kell, mert biztos nagyon jó lesz! Na persze, biztosan…

A találkozási ponton először csak én várakoztam, de aztán szállingózni kezdtek a gyerekek is, egészen addig, míg végül négyen álltunk csatára készen. Budakeszire érve az eső elől a templomba menekültünk, ahol éppen a szentmise zajlott, így ennek egy részén is részt vehettünk. A végén a budakeszi cserkészek népes menetoszlopához csatlakozva indultunk a harctérre. A nagy osztás során a kis pátyi kontingens a támadó csapatba került, ami már önmagában is jó ómen volt, hiszen a támadók nem veszíthetnek, legfeljebb sikertelen a hősi támadás. (Ezzel szemben a védőknek igen nagy baj, ha elveszítik a várat, hiszen sokkal kellemesebb helyzetben vannak!)

A kezdést jelző sípszóra (illetve, amikor szóltak, hogy már elhangzott) a kisebb egységekre oszlott csapat megindult az ellenfél feltételezhető állásai felé. Az eső természetesen szintén sípszóra eredt el ismét erősebben, ami csak azért volt probléma, mert a kapucni eltakarta volna a hátsó számot, ezért a használata erősen ellenjavallt volt. Nemsokára kiderült, hogy az ellenfél egy kellemes kis dombra helyezte fel a zászlót, és ezzel a várat. Ez remek taktikai érzékre, és mély intoleranciára vallott a támadó cserkésztestvérekkel szemben. Az avarral fedett domboldal csúszott, ahogy kell, a fákról pedig a felgyűlt víz ömlött a nyakunkba, míg ők kényelmesen lapulva „lődöztek”. Már majdnem a domb tetején jártam, amikor leolvastak. Mivel a hullaház igen messze volt, volt némi loholás, de ott legalább lehetett pihenni. Aztán az új számmal nyomás vissza! A gyerekek jobban bírták, az első akkor esett ki, amikor én másodszor. (Ez persze érhető, hiszen felnőttként nekem kellett elől haladnom!) Harci értékemet az is gyengítette, hogy az esős, párás időben a szemüvegem folyton bepárásodott, így a szám leolvasására való képességem jelentősen csökkent. Érdekes eset volt, amikor szembekerültem egy sorstársammal, és a kettőnk közötti küzdelem az alapján dőlt el, hogy ki tudta gyorsabban megtisztítani a szemüvegét.

Talán említenem sem kellene, hogy a támadó csapat elfoglalta a várat, és meg is tartotta a csata végéig, vagyis nyertünk. Egy számháborúban természetesen nem az a fontos, hogy ki nyer, és ki veszít, de azért nagyon jól esett annyi víz, sár és izzadság után. A számháború végén egy nagy kört alkotva a Miatyánkkal fejezetük be ezt a remek napot.

És most következzenek a köszönetnyilvánítások: köszönjük a budakeszi cserkészcsapat szervezőmunkáját, és azt, hogy minket is bevontak ebbe a nagyszerű játékba; köszönet azoknak a gyerekeknek, akik az esővel is dacolva vállalták ezt a megmérettetést, és méltóan képviselték a PáKICs-ot; és köszönet a szülőknek, hogy nem kapok panaszos leveleket és ijedt telefonhívásokat, amiért szeretett gyermekük nyakig sárosan tért haza.

Badacsonyi Zoli

 

 

PáKICs bál

A jelmezbál

2009. 01. 17-én volt a jelmezbálunk Pátyon. A nagyok 15-kor mentek díszíteni a Műv. Házba (Páty, Kossuth Lajos utca 77.). Mi kicsik 16-kor jöttünk át a Műv. Házba. Föliratkoztunk Balázséknál, és helyet foglaltunk. Mindenki a nagyteremben tett egy kört a jelmezben. Voltak kalózok, betegek, békák, sziami ikrek, télapók, HVCS-k, indiai és török hercegnők, Robinson Crusoe-k. Én kuka voltam. Miután vége volt a bemutatásnak, mindenféle csapatversenyeket rendztünk, amelyben külön őrsönként voltunk. (Fánkevő verseny, a lufit leborotválni, memória, megnéztünk egy diafilmet, és a kérdésekre válaszoltunk, a kupakok közt szlalomoztunk egy labdával.) Skóttáncot jártunk. Végül kihirdették a csapatversenynek és a jelmezversenynek az eredményét. A jelmezversenyen II. helyezést értem el.
Nagyon jó volt a PáKICs jelmezbál.

Wlasits Gergő
A PáKICs farsang
 

A jan. 17-i Pákics farsang nagyon jó volt.
Voltak versenyek. Az egyik legjobb szerintem a fánkevő verseny volt. Az olyan volt, hogy Gábor és Áron tartottak egy fát, és arra voltak felkötözve a fánkok. S úgy kellett enni, hogy ne szabadott hozzányúlni. Nagyon-nagyon jó volt. A jelmezverseny is nagyon tetszett. Nagyon sok jó jelmez volt.
Ez volt a farsang.

Juhász Eszti

Nyári tábor

A zoknicsata 
 

Amikor a táborba mentünk az út nagyon kifárasztott, így alig vártam, hogy beérjünk a házba. A táborban mindent csináltunk, minden jót. Nekem mégis a zoknicsata tetszett a legjobban.

Melinda


Augusztus 16-án indultunk Biatorbágyról 8 órakor. Délután 2-kor érkeztünk meg Kőszegre a Verbita közösségi házba. 4-kor uzsonnáztunk, kipakoltunk, megbeszéltük a szabályokat és este az őrsvezetők megnyitották a tábort.
Reggelente fél 7-kor keltünk, a pályán tornáztunk és reggeliztünk. Minden napra voltak naposok beosztva, akiknek a terítés és az ételkészítés volt a feladatuk. A tábor során a résztvevőknek próbáznia kellett. Én és őrsünk legtöbb tagja sikerrel teljesítettük az első próbát.
Nekem nagyon tetszett a lovagi torna, ami az utolsó előtti napon volt. Erre sok mindent készítettünk: lovagi ruhát, pajzsot, övet és szütyőt. A szütyőben gyűjtöttük az aranytallérokat és a garasokat, amiket a próbák során szereztünk.
Kétszer túrázni is voltunk, a Kőszegi-hegységben és Írott-kőn. A kőszegi várat is meg szerettük volna nézni, de sajnos zárva volt. Sokat játszottunk, számháborúztunk, frizbifociztunk. Utolsó este egy nagy tábortűzzel zártuk a tábort, ami mellett sokat énekeltünk.
Nagyon jól éreztem magam, remélem, hogy jövőre is ilyen jól sikerül a nyári portya.

Sugár Kolos

Nekem a tábor nagyon tetszett, mert az a sok kirándulás (a korán kelés az nem..) a kétországbanlét, a Hétforrás, meg a szállás is nagyon jó volt. A focipályán meg jókat fociztunk. Kivéve azok, akik elestek…
Csak néhány dolog nem tetszett: a többiek elalvása (már akik elaludtak…) és a zuhanyozás, vagyis az, amikor kapcsolgatták a lámpákat, és a kosz :) De legalább akadtak „önkéntesek” a felmosásra (én is voltam a bizonyos „önkéntes”)
EGYSZÓVAL: JÓ VOLT !!!

Horváth Ábel

 Szombaton elindultam a táborba. Már nagyon vártam, hogy odaérjünk. Amikor odaértünk eligazítást tartottunk arról, hogy mit fogunk csinálni. A csapatot szobákra osztották, egy szobába 15 gyerek jutott. Emeletes ágyakban pihentünk és aludtunk. Én felül aludtam. Minden reggelt tornával kezdtünk, majd reggeliztünk., azután reggeli áhítat következett. Az elkövetkező napokban sok mindent csináltunk. Nagyon korán indultunk, hogy megnézzük a napfelkeltét. Miután megpihentünk, felmentünk a kilátóba. Kitaláltuk, hogy háborúzzunk egyet, ezért felszaladtunk a toronyba elbújni. Miután vége volt a játéknak elindultunk vissza. A fárasztó úton volt, aki lemaradt. Másnap a Hét forráshoz mentünk, majd segítettem főzni. Pénteken megcsináltam az árpádsávos pajzsomat, hozzá egy lovagi ruhát és egy szütyőt. Szombaton reggeli után bepakoltam a táskába, és vártam az indulást hazafelé. Miután hazaértünk Biára a kisöcsémnek örültem a legjobban...!!!

Molnár Bence

Hétfőn indult a vonat Biatorbágyról. Mikor odaértünk Kőszegre elszállásoltak.
Az első két napban szabad programok voltak, valamint zajlott a próbázás. A próba a Bibliából vett kérdésekből, illetve más gyakorlati kérdésekből állt. Harmadik nap felmentünk az Írott-kőre, ami kb. 60 km-es túra volt (Na, ez azért egy kis túlzás!-BZ). A tábor végén a sikeres próbázók megkapták jutalmukat: nyakkendő vagy nyakkendőre a csík megfestése és a lovaggá ütés.
Én nagyon jól éreztem magam. Kívánom, hogy az összes PáKICs táborba elmehessek!!!

Puklus Gábor


Idén a PáKICs nyári tábor Kőszegen volt, ahova vonattal mentünk. A vonaton repültek a hálózsákok, de az egyik ki az ablakon. Az érkezés napján zászlófelvonással és a Himnusszal megnyílt a tábor. Nagyon jó volt, mert mi főztünk, sokat számháborúztunk, hosszú túrákra mentünk. Volt próba és lovagi torna is. A próbából minden vezető a maga témáját kérdezte. Szerintem egyik sem volt nehéz. Volt nagy zoknicsata is.
Hazafelé nem repült egy hálózsák sem. Kár, hogy nem maradtunk tovább.

Bálint Levi


Ebben az évben augusztus 18-án kezdődött a tábor. Vonattal mentünk kőszegre. Hosszú és unalmas volt az út. Amikor megérkeztünk, még kellett egy kicsit gyalogolni. A táborban Balázs, a parancsnok elmondott mindent a táborról. Ezután mindenki egy ágyhoz ment és kipakolt. Utána fociztunk ebédeltünk. A csendespihenő után a fiúk megint fociztak. Végül vacsora, mosakodás és lefekvés. Minden reggel tornával kezdődött, utána reggeli és egy áhítat. Délelőtt sokszor fociztunk. Szerdán korán keltünk, és egy katolikus pappal kirándulni mentünk. Amikor megérkeztünk egy misét tartott a pap. Ezután számháborúztunk és elmentünk a Hét forráshoz. Átléptük a határvonalat is. Így Ausztriában is voltunk. Amikor visszaérkeztünk 11 óra volt. Most reggeliztünk. Így 6 órakor ebédeltünk. Másnap is kirándultunk, de akkor legalább reggeliztünk. Miután felértünk a hegyre számháborúztunk és visszamentünk a táborba, ebédeltünk és pihentünk. A táborban készítettünk lovagi ruhát, gyűjtöttünk garast és aranytallért. A tallér a próbához kellett, vagyis ki kellett érdemelni feleléssel. A pajzs a zoknicsatához kellett. Éjjeli őrség is volt. Szerencsére nem történt semmi.
Nagyon jól éreztem magam. Remélem, jövőre is ilyen jó tábor lesz.

Nyist Róbert, Kerecsensólymok


Elővettem a hátizsákomat és belepakoltam. Vittem egy kisebb hátizsákot is, amibe az elemózsiám volt. A biatorbágyi vasútállomásról indult a vonatunk Budapestre. Összesen kétszer szálltunk át. Negyed óránál nem vártunk többet a vonatra. A vonaton két órát utaztunk. A táj nagyon szép volt. Nagy sokára megérkeztünk a kőszegi vasútállomásra. Az állomástól félóra volt a tábor. A hátizsákokat autóval felvitték a táborhoz. A tábor nagyon szép volt.

Máj Péter


Augusztus 18-án Biatorbágyról indultunk Kőszegre a táborba. A vonaton sokat unatkoztunk. Amikor megérkeztünk lepakoltuk a táskákat, megcsináltuk a keresztet és a zászlórudat, és felvontuk a zászlót. Aki akart, focizott. Este vacsoráztunk, és levontuk a zászlót. Kedden készítettünk szütyőt egy lovagi ruhához. A fiúk délig csak fociztak, csak a naposok nem. Délben ebédeltünk és közben olvastak egy könyvből. Ebéd után csendespihenő volt. Pihenő után fociztunk. Szerdán hajnali 4 órakor keltünk, mert az Óház-tetőn napfelkeltére egy áhítatot terveztek a vezetők. Áhítat után számháborúztunk. Ezután elgyalogoltunk a Hét forráshoz és a határhoz. Délben reggeliztünk. Szerdán nagyon hosszú volt a csendespihenő, mert mindenki nagyon fáradt volt. Délután csináltunk lovagi öltözetet, és akinek volt ideje az pajzsot is csinált. Utána fociztunk. Este ebédeltünk, mert délben reggeliztünk. Csütörtökön az Írottkőre másztunk fel, és számháborúztunk. Számháború után, aki elfáradt busszal ment a táborba. A többiek gyalog mentek. Azok értek hamarabb vissza, akik gyalog mentek, mert a buszra sokat kellett várni a többieknek. Pénteken délelőtt be lehetett fejezni a lovagi ruhát, de aki kész volt, az focizhatott. Délután volt egy lovagi torna. A lovagi torna után zoknicsatáztunk. Este avatás volt, de csak azok lettek felavatva, akik a tábor idején 7 aranytallért szereztek feleléssel. Szombat reggel összepakoltunk. Reggeli után elmentünk és vasútállomásra és hazautaztunk.
Nekem nagyon tetszett a tábor. Már nagyon várom a következőt.

Nyist Péter
Kerecsensólyom Őrs

 
 

II. PÁKICS MÉTA KUPA

Íme az élménybeszámolóm:

A pálya elég saras, vizes volt, s ez meg is adta a kellő hangulatot! Nekem remekül indult a meccs, hisz rögtön egy saját körrel kezdtem, és így legalább nem kellett félni, hogy sáros leszek, hosz becsúszásommal olyan sáros lettem, hogy annál nehezen lehettem volna jobban sáros. A meccs elég simán ment, mivel az ellenfél nem tudott a meccs előtt gyakorolni, de azért dobónak lenni elég fárasztó volt... Mindenesetre remek volt a kupa, jó volt a szervezés, ráadásul mi nyertük a nagyok kupáját, tehát majdnem tökéletes volt! Azért "csak" majdnem, mivel a felnőttektől kikaptunk. Igaz, előtte úgy kifutottuk magunkat, hogy ez nem is volt csoda! Jövőre majd máshogy lesz!!! :-)

Bencze Gergő

 

ÉLMÉNYEK A VADASPARKBAN

Szombaton a Vadasparkban kirándultunk!

Azt hiszem mindannyian imádsággal készültünk a szombati kirándulásra, már csak azért is, mert a előző napok időjárása nem sok jóval bíztatott. De mint már annyiszor, most is megtapasztalhattuk Urunk bőséges kegyelmét, és kilenc órakor hideg, ám derűs időben gyülekeztünk. Busszal mentünk át Budakeszire, ahol a vadaspark megtekintése szerepelt a terveinkben. Ám, hogy ez se legyen az unalmas, vonulós, karámoknál megállós, bámulós, ezért az őrsöket két-három fős egységekre osztottuk, és mindegyiknek a maga feladatlapját kellett kitölteni a kihelyezett táblák alapján. Megtudtuk, hogy miben különbözik a farkas lábnyoma a kutyáétól, hogy melyik bagolynak van tollas füle, hogy hogyan nevezik a különböző szarvasok hímjeit és nőstényeit, hogy hol élnek muflonok, és még sok hasonlóan érdekes dolgot.
A terveink némi módosítása után a Szilfa-tisztáson rendezkedtünk be. Elfoglaltuk a várat, és megszálltunk néhány bástyát. Az őrsök ezután megtudhatták, hogyan is kell felkészülni egy kirándulásra, és azon hogy kell viselkedni, mit tegyenek, ha eltévednek (ami persze sosem fordulhat elő). De az igazi játék még csak ezután következett. Rettentő komoly számháború kezdődött a lányok és a fiúk között, amit kétszer is megismételtünk, mert valamilyen fatális véletlen folytán az elsőt a lányok nyerték! Mindannyian kipróbálhattuk milyen ügyesek vagyunk bújásban, zászlóelrejtésben, számok kifürkészésében, háttal való közlekedésben, szúrós bokrokon való átrohanásban.
Amikor egy kissé megnyugodtunk még egy kis képzés következett, és a PáKICs 10 pontja közül a 6.-ról hallhattunk, vagyis, hogy miért olyan fontos ez: Szeresd a természetet, légy jó az állatokhoz, és kíméld a növényeket! Remélem, mindannyian átéreztük a természet nagyszerűségét és fontosságát, és nem kevésbé a magunk felelősségét a védelmében!
A kirándulást kidobóval és süti evéssel zártuk. (köszi Edina!)
Bár hideg volt, de a nap sütött, és mi nagyon jól éreztük magunkat ezen az őszi szombaton! Átélhettük, milyen jó is az, amikor együtt vagyunk, együtt játszunk, együtt tanulunk.
Folytatjuk? Naná!

Badacsonyi Zoli